Hibázni megtanítod? – A hibák fontossága
Néhány hete az egyik magántanítványom, akivel felvételire készülünk matematikából, így szólt hozzám: „Vannak kérdéseim, de az iskolában nem merek kérdezni, mert kinevetnek, ha hibázom. Inkább majd amikor itt vagyok, tőled megkérdezem.”
Ez a mondat sokáig csengett a fülemben. Hogyan lehetséges, hogy egy diák nem mer kérdezni az iskolában? Nem azért járunk iskolába, hogy tanuljunk, hogy megértsük azt, amit még nem tudunk? Hogy lehet úgy fejlődni, ha nem merünk kérdezni, mert attól félünk, hogy kiderül: valamit nem értünk? Hogy már tudnunk kellene, de mégsem tudjuk?
Én azért szeretem a kérdéseket, mert azokból derül ki igazán, hogy mit nem ért a gyerek, hol akadt el. A „butának” tűnő kérdések valójában segítenek letisztázni, hogy hol van elakadás. Nincsenek buta kérdések. De ha a diák fél a megszégyenüléstől, akkor nem kérdez, és így nem is tudja meg a választ a kérdésére. Gyakran észreveszem a diákokon, hogy amikor kérdezek valamit, inkább semmit sem mondanak, nehogy rosszat mondjanak vagy hibás választ adjanak.
Vizsgáljuk meg egy dolgozat eredményét. Egy hibátlan dolgozat 100 %-os. Az összes többi esetben a dolgozat hibás, azaz, ha 0, 1, 2, … 98, vagy 99 %-os lesz a dolgozat, abban van hiba. Azaz egy a százhoz, hogy a dolgozat hibás lesz. Miért nem foglalkozunk a hibákkal? A hibázás, a tévedés sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Ha van elég bátorságom ránézni a hibáimra, az lehetőséget ad a fejlődésre. Ha a gyerekek látják, hogy hibázom, és nincs itt a világvége, enyhíteni tudok az ő szorongásukon, hogy csak a tökéletes a jó (ami ugye nem létezik).
Szülőként te is megtaníthatod a gyerekedet hibázni. Te magad szoktál hibázni? Beismered a hibáidat? Megmutatod neki, hogyan lehet kijavítani őket?
Vegyünk egy szemléletes példát: „Ne morzsázz!” Hányszor hangzik el ez a mondat! De mi történik, ha a gyerek mégis morzsázik? Megtanítottad neki, hogy mit tegyen ebben az esetben? Hogy vegyen egy szalvétát vagy egy tányért és ha a földre is kerül valami, akkor, megmutatod, hogyan kell használni a seprűt vagy a porszívót?
Beszélgettek arról, hogy mennyi sikeres ember állt fel kudarcok után, hogy hányszor rontották el, mielőtt sikeressé váltak? Beszélsz arról, he te is elrontasz valamit? Hogy ez nem kellemes érzés, és vannak következmények, de nem dől össze a világ, ha hibázunk. Sok esetben van lehetőségünk a javításra.
Egy alkalommal az iskolában az én feladatom volt megszervezni egy rendezvényre való eljutást. És megnéztem, hogy a 30/A jelű busszal kell menni 8 megállót, de ha rossz irányba szállunk fel, akkor 12-t. Azóta is, akárhányszor felidézzük jót kacagunk rajta, mert van egy történtetünk, ami a miénk, ami összeköt. Nem mellesleg példát mutattam esendőségből a gyerekeknek, hogy egy tanár is hibázhat.
A legerősebb, ha olyan helyzetben ismerjük be a hibázást, amit a gyerekek is átélnek. Beszéljünk róla! Egy alkalommal villamoson utaztunk, kevesen voltak és a diákok és mi is ültünk. Az egyik megállónál felszállt egy idős ember, aki kb. rárontott az egyik diákomra, hogy azonnal adja át a helyét. Ő fel is állt és én nem szóltam semmit. Egyrészt váratlanul ért, másrészt talán parttalan vita lett volna szóváltásba keveredni. Mégis hibásnak éreztem, hogy nem szóltam semmit. Amikor leszálltunk a villamosról elmondtam a diákoknak, hogy sajnálom, hogy nem szóltam semmit, de nem értek egyet az utassal, nem volt igaza. Elnézést.
A pedagóguspálya elhagyása után, az első tréneri bemutatkozásomra készültem. Tanulj meg hibázni! – ez volt a tréning témája. Bevezetőnek egy olyan hibát kerestem az életemből, amelyik összefoglalja mindazt, amit mondani szeretnék. Pörgettem a hibáimat a fejemben, és sorra elvetettem őket. Számtalan hibát találtam a személyes életemből. De melyik legyen? A buszos történet vicces volt, a kirúgtak az egyetemről túl mély kezdésnek. De melyik legyen? Egyiket sem találtam igazán jónak. Kutattam az emlékeimben és közben gyűlt bennem a feszültség, és azt vettem észre, hogy keresem a tökéletes hibát. Azt a hibát, amit, ha elmondok, akkor mindenki lelkes lesz és hibázni akar!
Sok-sok hiba, kudarc és a pedagógusi pályán eltöltött 15 év után, ahol gyerekek tucatjait tanítottam meg hibázni, megmutattam nekik, hogyan lehet a sikertelenségből erőforrást varázsolni, még én is beleesem olykor abba a hibába, hogy a tökéletességre törekszem. Ez is sohavégetnemérős tanulás.
Ha engem kérdeznének, biztosan felvenném a tantárgyak közé a hibázást. „Hibáztál? És tanultál belőle? Igen? – Akkor ülj le, ötös!” Addig is, amíg ez bekerül a NAT-ba, tanítsd meg hibázni a gyerekedet és járj jó példával előtte. Így válhatnak igazán magabiztos, kérdezni merő, fejlődni vágyó felnőttekké.
Újszászi Ivett
tréner, mentálhigiénés szakember, pedagógus
tanuljmeghibazni.hu
ujivett@gmail.com
tel:202877042